Előzmények

Már több, mint két hét telt el azóta, amióta Donald Trumpot, a hozzá kapcsolódó weboldalakat és szolgáltatásokat (Parler, kampányweb stb…) eltűntették az internetről (deplatforming), miután követői betörtek az Amerikai Kapitóliumba. A nagy tech cégek pedig kapva kaptak az alkalmon, hogy végre kitilthassák a platformjaikról a mozgalmat.

Ezek után mind a hazai, mind a külföldi sajtóban megindultak a véleménycikkek a témában, és mindenki megtalálta a neki tetsző narratívát, ami valahogy így nézett ki :

• szabadpiac pártiak: tessék, itt a bizonyíték, hogy a cégeknek joguk van dönteni arról, hogy mi folyik a platformjukon
• jobboldaliak: tessék, itt a bizonyíték, hogy elveszik a szólásszabadságunkat
• baloldaliak: tessék, itt a bizonyíték, hogy így kell harcolni a gyűlöletkeltés ellen

Természetesen ennél sokkal több oldal/vélemény is képviselte magát, de ezek voltak a leghangosabb irányok.

Ami szembetűnő volt, hogy mindenki magáról a lépés helyességéről vitatkozott. Arról nem láttam komoly beszélgetést, hogy egyáltalán miért kerültünk ebbe a helyzetbe. Hogy lehetséges az, hogy míg az internet (elvileg) mindannyiunké, mégis vannak olyan platformok, amik kvázi “privatizálják” az internetet.

Olyan, mintha lenne egy szép mezőnk, aminek a nagy részét elkerítik, majd a maradékát felégetik, ezután csak náluk lehet legeltetni az állatainkat. Persze a kaput nyitva hagyják, el lehet hagyni a körbekerített részt, de széttárják a kezüket, hogy nagyon sajnálják, hogy ott nem nő semmi.

Társadalmi hatások

Lecsupaszítva a helyzetet, a gyakorlatban annyi történt, hogy az emberi kommunikációt sikerült privatizálnunk. Valaki más beleszólhat abba, hogy mi jelenhet meg akár egy ~10 fős csoportban is. Amennyiben ez nem profitábilis vagy a hirdetőknek nem tetszik akkor nem publikálja. Mintha mindig állna mögöttünk valaki, aki figyeli azt, hogy mit mondunk a kocsmában éjjel 1-kor. A gondolatok kifejezése, a beszélgetés és véleménymegosztás az életünk egyik sarokköve. Amennyiben ettől megfosztanak minket, akkor ott az életről alkotott alapvető elképzelésünk sérül.

Még, ha most egyet is értünk azokkal a szabályokkal, ahogy a tartalmak moderálása történik, akkor is mi lesz itt 10-20-30 év múlva, 2-3 “moderátor generációval” később? Feltételezhetjük, ha a helyzet így marad, akkor politai erők megpróbálják befolyásolni a moderátorokat, és el fogunk jutni valami “moderátor legfelsőbb bíróság” ötletéhez amit a Facebook már pedzeget.
Amennyiben ez megvalósul és normalizálódik, akkor hirtelen megjelennek majd a kvóták, hogy ennyi-annyi jobb/bal/közép/zöld/akármi embernek kell itt ülnie, akik dönteni fognak.

Ezen az úton még csak elindulni sem érdemes. A jövőben majd egy másik országban ülésező magánbíróság fog dönteni egy másik ország politikai pártjának üzeneteiről/irányáról?

EU válasz

Merkel sajnálatát fejezte ki és “problémásnak nevezte az incidenst”. Pedig, mégha nem is áll hatalmában a probléma megoldása, a jó szabályozás és alternatívák támogatása sokat javíthatna a helyzeten.

Magyar Kormányzati válasz

A történtekre reagálva Varga Judit ismét felszólalt a helyzet ellen, de a megoldást csak és kizárólag a szabályozásban látja. Korábban olyan ötletek is felröppentek kormányzati helyekről, hogy valahogy a moderálásra szeretnének nagyobb rálátást, akár az elbírálásba is beleszólnának.

Mi a baj ezzel a megközelítéssel?

A Facebook törvényesen nem juthatott volna el idáig. Versenytársait tönkretette vagy felvásárolta. Miért feltételezzük azt, hogy majd most betartaná a törvényeket?

Csak gondolatkíséretként tegyük fel, hogy betartják a törvényt és adnak moderációs adminisztrátori felületet a tagállamoknak. Ha én a Facebook helyében lennék, akkor erre a feladatra 1 (egy) gyakornokot tennék, aki lefejleszti ezt az új adminisztrációs felületet. Semmilyen tömeges akciót nem tennék bele, mindent egyenként kellene kattintani. Minden kattintás között teljes képernyős töltőképernyőt tennék be, továbbá minden akció legalább 20-30mp-et venne igénybe. Semmilyen csapatkezelést vagy moderátorok közötti együttműködést nem támogatnék, és amennyiben hiba van a kódban (milyen kár, hogy csak egy ember fejlesztette), a hibajegyeket 1-2 hónapnál gyorsabban sajnos nem tudnám lezárni.

A rendszer fenntartását pedig a tagállamokkal fizettetném meg, mondjuk munkaóránként 2-3 millió forintért. Természetesen, mivel nagy az informatikus hiány, ezért lesznek hónapok, amikor ezt csak drágábban tudnám megoldani.

Mivel a moderáció teljesen használhatatlan és drága lenne a tagállamoknak, ezért hamar feladnák. A döntéseiket pedig rendszeresen próbálnám felülírni a saját irányelveimmel.

Megoldási javaslat

A probléma tehát rendszerszintű, nem függ politikai véleménytől és oldaltól, a rendszer felépítése hibás. Kizárólag szabályozáson alapuló megoldás nem működhet, szükségünk lesz technológiai szemléletváltásra is. Ahhoz, hogy javulást érhessünk el, a problémát a gyökerénél kell orvosolni, ami nem más, mint a platformok tartalmainak és ajánló algoritmusainak zártsága.

Az internet azért tudott naggyá lenni, mert szabványok szerint működött. Le volt írva, hogy egy híroldalnak hogyan lehet a híreit lekérni, hogy azt bárhol elolvashassuk. A Facebooknak a célja, hogy csak és kizárólag az Ő platformjukon tudd elolvasni a tartalmat, illetve, ha már ott vagy, minden egérmozgásodat leköveti, hátha olvasol még valami mást, és talán meg is nézel pár reklámot.

Vissza kell térnünk ahhoz az állapothoz, hogy a híreket/videókat/tartalmakat bárhol meg lehessen nézni. Ha lehetőséget biztosítanánk erre, akkor egy új verseny alakulna ki, hogy ki tudja a legjobb olvasói élményt biztosítani, akár előfizetéssel, akár reklámokkal, akár adományokból finanszírozva. Fontos, hogy változó üzletmodellel, ami nem az emberek globális megfigyelésére és “kapuőrzésre” épül.

Javaslatok:

• Jobban támogatnunk kell a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztését, akár kiemelt figyelemmel a közösségi médiás fejlesztésekre. Nem engedhetjük meg, hogy nem tudjuk, mit miért látunk egy közösségi oldalon. Amennyiben szeretnénk, akkor a saját laptopunkon is működhethessünk egy szervert amin keresztül láthatjuk a világ híreit, vagy akár publikálhatunk magunk is. Így nem zárhat ki minket egy központi platform, hiszen nem lesz központ amitől függünk.

• A közösségi oldalak nyissák meg a platformjaikat szabványok betartásával és implamentálásával (RSS, ActivityPub)

• A közösségi oldalaknak kötelező legyen nyilvánosságra hozniuk a hírfolyam (feed) algoritmusuk beállításait, mint ahogy a szerencsejátékok nyerési esélyeit is publikálni kell.

• Teremtsenek lehetőséget a célzott reklámok kikapcsolására

• Adjanak lehetőséget arra, hogy az oldalukat Javascript futtatása nélkül is lehessen használni egy minimális funkcionalitás mellett

Sajnos az EU következő Digitális szolgáltatások szabályázosáról szóló törvéncsomagjában ezek a javaslatok nem szerepelnek: cikk

Zárszó

A probléma biztosan megoldható, de a szabályozást és az alternatívákat együtt kell felépítenünk hozzá. Az internet egyre jobban az életünk része lesz, már nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ezzel kapcsolatos problémákat, mert a világ amiben élünk már nem csak offline, hanem online is épül.